Műépítész Építészeti Tervezőiroda Kft.
Miskolc, Déryné utca 2.

1673-ban épület az első deszkatemplom a tetemvári domboldalon, de a mindenki által ismert, Szeghalmy Bálint – Miskolc város akkori főépítészének – tervei alapján készült épületet 1938. szeptember 18-án szentelték fel.

1997. december 4-én – Miskolc város felszabadulása – megszállása örömére, emlékére? – lángban állt a tetemvári gyülekezet temploma. Valaki vagy valakik ezt a sorsot szánták az Isten Házának.

A leégés utána döbbenetből felocsúdva a még ezen a napon megkezdődött a templom bontása, az üszkök eltakarítása, a fellelhető, még megmaradt leletek mentése, számbavétele. A kavargó érzelmek és indulatok között megfogalmazódott az újjáépítés és helyreállítás igénye.

Ezt kérte a tervezőkollektívától a gyülekezet, ezt kérte a presbitérium. Az Országos Műemléki Hivatal ezek mellett nem zárta ki a templom befogadóképességének növelését az adott téregységeken belül. Ezzel a lehetőséggel élt a Tetemvári Gyülekezet presbitériuma.

A felmerült funkcionális igényeken túl meg kellett oldani a templom műszaki felülvizsgálatát is. A rekonstrukció során új anyagok és szerkezetek beépítésére is sor került, melyeket a műszaki szükségszerűség, a korszerű favédelem és tűzvédelem kívánt meg.

A templom a boronafal magasságáig leégett. A boronafalakból csontvázként álltak ki, s meredtek az ég felé a páros szarufaállások megmaradt végei. A boronafalon megsemmisült a rajta elhelyezett nádazás és vakolat, s jól láthatóak voltak a pusztítás nyomai. Ebben az állapotban tárult föl, hogy a harangtorony ravatalozói csúcsíves nyílása fölött egy téglasorral beljebb ugorva, egy szinttel magasabban szintén egy – egy csúcsíves nyílás található. A templom felé eső nyílást a templombelső felől a szarufák síkjában elhelyezett deszkázat takarta, míg a szemben lévő nyíláson a harangtoronyba lehetett feljutni. A tűzvész után ez a két nyílás éppen maradt, csak a felette lévő vékony monolit vasbeton lemez ment tönkre.

Nem sejtettük, hogy ez a leégett, csontvázszerű állapot már ekkor megmutatja az újjáépítés irányát. A ravatalozó feletti – eddig eltakart – toronytér kínálta a lehetőséget a bővítésre. Sokszor eszünkbe jutott a tervezés során, vajon milyen gondolattól vezérelve hagyta ezt a szerkezeti egységet Szeghalmy Bálint a padlástérben – talán csak a kivitelezés során alakultak így a dolgok. A rekonstrukció már az új tervezésével együtt ezt szem előtt tartva készült.

Először a boronafal korrekt műszaki megoldására adtunk javaslatot. A boronafal mögé kétszer öt centiméter hőszigetelést terveztünk, melyeket keményfa keretre, illetve a gipszkartont tartó fémbordára erősítettek. Ezáltal egy olyan falszerkezet jött létre, mely hőszigetelt, a boronafal mögötti részen kiszellőztetett, a templomtér felé pedig gipszkarton falburkolattal ellátott. Ez a szerkezeti megoldás a templomtér hasznos belterületéből mindössze tizenöt centimétert vesz el. A templomtérben megjelenő főállások burkolata szintén gipszkarton anyagú a tönkrement éltégla falszerkezet helyett. A tetőszerkezet különösen kiemelt jelentőséget kapott. a hasított zsindelyfedés, lécezés és ellenlécezés alá félkemény alumínium lemezfedést terveztünk, mely deszkaborításon helyezkedik el. A deszkaborítás alatt, megfelelő légzéssel tizenöt centiméter vastag hőszigetelés készült, mely puhafa keretben helyezkedik el. Ezt zárja le a gipszkarton burkolat. A fióktartók közötti csaphornyolt, csiszolt falburkolat már az eredeti burkolatot jelenti, a látható, faragott főtartó ácsszerkezetekkel együtt. A hőszigetelt szerkezet a fogópárok síkjáig tart, ott a fogópárok vízszintes felületén fut, és átfordul a másik oldali ferde tetőszerkezetre. A félkemény alumínium lemezfedés a hasított fazsindely teljes felülete alatt beépítésre kerül, tehát a fogópárok feletti búvóteret is védi.

A templom homlokzatán megjelenő üvegezett nyílászáró szerkezeteket az eredeti állapotukra jellemző módon és nyitási iránnyal állították vissza. Hőszigetelő üvegezésüket nem tartottuk indokoltnak, hiszen a nagyobb szerkezeti vastagságú és nehezebb hőszigetelt üveg vastagabb szárnyszerkezetet kívánt volna, mely előnytelenül befolyásolta volna a homlokzati megjelenést. Így az eredeti kialakításnak megfelelő nyílászárók és a nyílások körüli díszes takarólécek visszaépíthetők voltak.

A templomtér padlózata téglapadló volt. A burkolat alatti vonóvasak korrózió elleni védelme, a tervezett padlófűtés, valamint az aljzatra kerülő hőszigetelés miatt új burkolatot terveztünk. A klinker anyagú kerámia lapburkolat a tégla méretével azonos, vastagsága 1,20 cm, színe a nyerstégla színével azonos. Csúszásmentes és nagy kopásállóságú, hőátbocsátó képessége a padlófűtés számára megfelelő.

A műszaki megoldások mellett legalább ugyanolyan hangsúlyt helyeztünk – ha nem nagyobban – a templom térkapcsolatának megváltoztatására. Több érzés is dolgozott az emberben:

            - tisztelet a leégett templomnak;

            - tisztelet a vérig sértett gyülekezetnek;

            - a tervező felelőssége megbízója felé az új lehetőségek feltárásában.

A tervezők szerencséje, sorsszerűsége volt, hogy olyan partnert kaptak Kádár Péter lelkipásztor személyében, aki mindvégig értője és hű tolmácsolója volt a tervezői megfogalmazásoknak. Így született meg a döntés arról, hogy a templom befogadóképességének bővítéseként a harangtorony alatti teret – ravatalozótér – bekapcsoljuk, mint mellékhajót a templomtérbe, és a felette lévő – eddig eltakart – teret második karzatként szintén a templomtérhez kapcsoljuk. Ez az alkalmazott térkapcsolat adott lehetőséget a templom belső bútorzatának elrendezésében, az eredeti, keresztirányú elrendezés visszaállítására. A harangtorony alatti tér és harangszoknya alatti tér – régebben hullakamrák – térbe való bekapcsolása bővítette a templom befogadóképességét.

Az egyik gondolat szüli a másikat. A keresztirányú elrendezés elfogadtatása után a főbejárat feletti karzat karzatpárjának gondolata merült fel, mely a református templomok régi építési módjait és hagyományait hozza vissza a legénykarzat, leánykarzat egymással szemben való megépítésével. A hosszirányú elrendezés esetében a szószéknek használt tér így nemesedett karzattá. A karzatok megközelítése egy új lépcsőn keresztül történik, mely a harangszoknya alól indul a karzatokhoz. A régi karzat megközelítésére a többnyire épen maradt falépcső szolgál, mely szinte mementóként hat a belső térben eredeti anyagával és eredeti színezésének megjelenítésével.

A keleti és nyugati oldalon a meglévő fiatoronnyal azonos magasságban és méretben egy – egy új fiatornyot terveztünk, melyek közül az egyik a hullakamrák helyén létesült teret, míg a másik a nyugati oldalon elhelyezkedő ravatalozóból induló húzottkarú lépcsőt világítja meg. A ravatalozó mögötti téregység födémének téregység födémének elbontása lehetőséget adott a meglévő fiatorony templomtérbe való bekapcsolásához. Itt a déli oldalon a függőleges falszerkezetbe beépítettünk egy, a keleti és nyugati oldalon már meglévő négyzetes ablaknyílást. Ezáltal a harangtornyon hármas egységben jelennek meg a fiatornyok és a függőleges falsíkú ablaknyílások. Csak ez a két fiatorony és az egy ablaknyílás az új szerkezeti és formai elem a templom rekonstrukciójában.

A Deszkatemplom külső megjelenésében alkalmazott homlokzati színezőanyagok világosabb színűek az újonnan beépített faszerkezetek esetében. A tűzvészben megmaradt szerkezetek színe eredeti maradt. A két szín elkülönülése az új és a régi kontrasztja. A kékek, a zöldek és a vörösek eredetileg is szerepeltek a templomon, akárcsak a sárga és zöld színű üvegablakok.

1999. május 2-án – anyák napján – felszentelték a megújult Deszkatemplomot.

Láthattuk a könnyes szemeket, hallhattuk a messziről jött egyházi méltóságok felszentelő szavait, s nyugodt szívvel és lélekkel állhattunk a gyülekezetben.